A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Bizonyítás

2012. november 02. - suhodminyák

Nagyvállalati környezetben forogva biztos, hogy mindenki találkozott azzal az egyébként szégyellősen elhallgatott ténnyel, hogy az emberek ordenáré módon hazudnak.

Hazudnak arról, hogy ők milyen jól érzik magukat a munkahelyükön, hogy a „kihívások”, az „emberekkel foglalkozás”, meg az „élethosszig tartó tanulás” az, ami élteti és boldoggá teszi őket, ami egyúttal egy szakmai és morális minimum is, ami alá süllyedni halálos szégyen.

Amikor ez a hazugság penetráció elér egy bizonyos szintet, egyébként korrekt és becsületesen dolgozó emberek kapják magukat azon, hogy szégyellhetik a pofájukat, amiért csak annyit tesznek le az asztalra, hogy megdolgoznak a pénzükért, viszont nem adják oda a teljes életüket a cégnek. Egy (jó) részük tehát a könnyebbnek tűnő ellenállás irányába sodratva hazudni kezd – egy kicsit még undorítóbbá és leküzdhetetlenebbé téve a helyzetet.

Egy itteni magazinban olvastam egy rádióról, ami valami legjobb munkahely díjat nyert. Az igazgatóját kérdezték arról, hogy mi folyik a cégnél. Pár dolog megszúrta a szememet. Az egyik egy olyan gondolat volt, amivel amúgy – elvi síkon, ha nem nekem kell fáradnom vele – szimpatizálnék is valamelyest, de annyian hazudják, hogy már öklendezem inkább, ha meghallom. Az igazgató azt mondta, hogy a kedvenc helyzete az, amikor valaki megállítja a folyosón, és azt mondja neki, hogy talált valamit, amit radikálisan máshogy kéne csinálni, mint ahogy eddig tették. A valóságban ugye ezek egy része idiótaság és/vagy valami személyes karrier célt szolgál, de mégis megvalósítják. Ezt leggyakrabban átszervezésnek nevezzük, és rengetegen szopnak miatta, a kiagyaló pedig az erről szóló sikerbejegyzéssel az önéletrajzában egy kicsit messzebb húzódik a cégtől.

A másik dolog az volt, hogy van ennek a cégnek vagy négy-hat alapvetése, viselkedési normák, meg ilyenek, amit nagyon komolyan vesznek. Komolyabban mindennél. Hogy mik ezek pontosan, az persze tökéletesen érdektelen, igazán bármi lehet bármelyik. Itt viszont volt két apró részlet, ami azért megkülönböztette ezt a négyest vagy hatost a szokásos leosztástól.


Az egyik dolog az volt, hogy a vidámság is szerepelt az elvárt attitűdök között. Ide is fordítom, hogy hogyan:

„Móka. Élvezd a munkát! Legyen az spontán vagy szervezett, de egy olyan környezet kialakítása, ahol ha az emberek meglátják egymást, rendszeresen mosoly ül az arcukra, mindenki felelőssége.”

Szóval mondom, sokan játsszák el, hogy nekik orgazmus közeli élmény egy értekezleten (meetingen) részt venni, de ha ugyanezt leírva látják, azért egy részük még nekik is csettint egyet.

A harmadik dolog, ami szemet szúrt, az volt, hogy itt már nem kettő, nem három vezetőnek kellett elhúznia azért, mert ugyan a munkájuk rendben volt, de a cég értékeit egyszerűen nem tudták elég meggyőzően képviselni.

Ekkor már fogtam magam, és az eleve, az első pillanattól gyanús képen letakartam mindent, csak a szemeket hagytam szabadon beszélni.


A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr255032778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása