Egy munkafázis végzése közben olyan nehézségbe ütköztem, hogy hirtelen haragomban a Mindenható nemi szervére hivatkoztam. Mongol kollégám a nonverbális jelekből felismerte, hogy jelentőségteljes közlés fültanúja volt, és rákérdezett, hogy mit mondtam.

Amikor hevenyészett fordítást adtam, elkerekedtek a szemei, majd – kissé behúzott nyakkal – csillapíthatatlanul röhögött vagy egy percig. Ráismertem erre a nevetésére. Akkor szokott így vihogni, ha pl. más autójára piszkít egy sirály.

Amikor szóhoz jutott, azt mondta, hogy Isten fentről mindent lát, és ez aligha tetszett neki. Erre föl felhívtam a figyelmét, hogy ebben az esetben nálam nagyobb bajba csak éppen ő keveredhet, aki ilyen csúnyán nevetett ezen az otrombaságon.

Erre úgy nevetett, mint aki pontosan ismeri a paragrafust, ami szerint ő ebben a konkrét esetben nem büntethető. Ismételten hangsúlyozta viszont az én felelősségemet. Egy kicsit később azért felnézett az égre az álmennyezeten keresztül, és pár szóban összegezte, hogy ő inkább rajtam nevet, nem azon, amit mondtam, sőt, attól tulajdonképpen elhatárolja magát.