A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Fél három

2011. november 29. - suhodminyák

Nem vagyok született kereskedő. Az a plusz, ami az ilyen emberek arcára minden helyzetben mosolyt húz, nálam enyhe mínusz.

A múlt héten az egyik igen hosszú nap meghosszabbításában, ahogy az utolsónak hitt fuvarommal fél három előtt pár perccel visszaértem az üzletbe, egy újabb kiszállítás réme fogadott.

Körülbelül azzal a lelkesedéssel indultam útnak, ahogy az ember injekciózásra megy. A helyszínen kiderült, hogy a srácok a rendelést még fél egykor adták le. Nem volt már jó kedvük. Elnézést kértem tőlük a kellemetlenségért (amiről nekem nem szóltak), de ők kitartottak a folyamatos pampogás mellett.

Amikor kiderült, hogy elfelejtettem a kólájukat, egészen felháborodtak – egyébként teljesen jogosan. A főnökömmel akartak beszélni, és a kérésük olyan hatást keltett, mintha egyúttal az én megijesztésemet is szolgálná. Én ijedős is vagyok, de pont nem az ilyesmitől félek.

Rohadt fáradt voltam már, abban a pszichés állapotban, amikor a többszörösen utolsónak hitt pillanatban derül ki, hogy még mindig nincs vége, úgyhogy nagy levegőt vettem, és mélyen a hangosabbik hepciáskodó szemébe néztem, felemeltem az ujjamat, hogy lássa, csak egyszer fogom elmondani a mondókámat, és a normál hangerőnél épp csak kicsit hangosabban, robbanás előtti nyugalmat erőltetve elmondtam, hogy elhiszem, hogy nem örül, most felhívom a főnökömet, hogy beszélni tudjon vele, viszont azonnal nyugodjon meg, és fel ne bassza az agyamat (Don’t you fuckin’ piss me off’). A bővített mondatom után tényleg ökölbe szorult kézzel néztem kérdőn a szemébe, és ő jelezte, hogy megértett.

Abban maradtak a főnökömmel, hogy ebből kóla már nem lesz, viszont két fonttal kevesebbet kell fizetniük. Megkapták az árut, fizettek és elbúcsúztunk.

Visszaérve a főnököm feltette a bosszantó, értelmetlen és intellektuálisan méltatlan kérdést, hogy miért felejtettem el a kólát. Pár pillanatig gondolkodtam, hogy van-e értelme egyáltalán válaszolni, hiszen az ok elég egyértelmű, plusz annak ismerete nem befolyásolja a már megtörtént eseményt, de végül mégis válaszoltam. Mégpedig azt, hogy azért, mert nem gondolom, hogy az embereknek éjjel fél háromkor még koffein tartalmú italokat kellene inniuk.

A főnököm nem reagált érdemben (vagy akárhogy) a kérdésére kapott válaszra; szinte úgy nézett ki, mintha tudomásul vette volna. Később megemlítette, hogy ő nagyon kevés kólát iszik, és azt is borzasztó ritkán.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr15032719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása