Az utóbbi napokban valahogy nagyon kevés borravaló jön össze. Ettől még inkább a figyelmem homlokterébe kerül. A legélesebben arra a tegnapi egy fontra emlékszem, amit két tíz- és két húszpennys társaságában kaptam. Ahogy egyszerre figyeltem a hőszigetelő tokra, a nyitott övtáskára és arra, hogy kinyissam a kocsit, az egyfontos nekinehézkedett, kibújt könnyebb társai közül, és kicsúszott a kezemből. Még éreztem, ahogy súlyával végigsimítja az ujjbegyemet. Aztán zömöket pendült a kövön. Utána csend. A sötét éjszakában nem találtam meg sem a repedések között, sem az avarban. Iszonyúan hiányzik.