Tudtam, hogy minden rosszban van valami jó, de csak az eszemmel. Átérezni nem tudtam. Hajlott térdekkel görnyedtem a sor fölött, púpos hátamat és nyakamat a nap égette. Fájt a derekam; bal kezemmel a vödörre támaszkodtam, jobbal pedig szedtem a fűszerpaprikát.

Kék gumikesztyű volt rajtunk. Behintőporoztuk a kezünket, úgy húztuk fel, de már percek múlva éreztem, ahogy a hintőpor minden izzadságot felvett, amit tudott, és a kezem máris megint a saját levében ázik.

Órák teltek el így, a vödör alig akart telni, ha mégis, jött valaki és egy nagyobb hordóba ürítette, amit addig összeszedtünk. Először délben tartottunk szünetet. Megváltás volt a bódé árnyékába húzódni, és levenni a paprika pirosától belilult gumikesztyűt. De ahogy a kezeimet megláttam, megrökönyödtem.

Olyan fehérek voltak, mint egy albínóé, és úgy szét voltak ázva, hogy az már nem csak az ujjbegyeimen látszott, hanem a tenyeremen és a kézfejemen is. Nem szóltam semmit a többieknek, mert ebben a pillanatban rájöttem, hogy mi ebben a jó.

A rákövetkező hétvégén volt a TSZ jelmezbálja. Kerítettem egy kis nádat, homokot, és kék selyempapírból vagy két-három négyzetméterre valót. A papírokat elnagyolva meggyűrögettem.

A jelmezbálon szólnom kellett, hogy nekem szükségem lesz pár percre, és egy kis segítségre a saját jelmezem bemutatásához. A színpad egyik sarkába kiszórtam a homokot, balkonládába állítottam a nádakat, és a kék selyempapírt mindezek elé terítettem, majd az egész elé egy paravánt állítottam. Én magam felvettem egy fürdőnadrágot, aztán vastagon behintőporoztam magam mindenhol, betekertem magam fóliával, és bementem két órára a jó harminc fokos gépházba.

Persze már az elejétől fogva érdekelt mindenkit, hogy mi lehet a paraván mögött, ráadásul – praktikus okokból – az én jelmezem maradt utoljára. Amikor megkaptam a jelet, levettem magamról a fóliát, és a paraván mögött olyan helyzetben feküdtem a kék selyempapír és a homok határára, mint akit éppen most húztak partra.

Ernyedten lógó végtagjaim, és felpuhult, szinte oszló bőröm nem mindenkinek tetszett, de abban nem volt vita, hogy a jelmezbál győztese nem lehet más, csak én.