A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

A részletek ismerete nélkül

2011. február 15. - suhodminyák

A gyerekkorom jutott eszembe, ahogy átvágtam a parkon. Az egész sokkal kisebb volt, mint ahogy emlékeztem rá, a hatalmas fák lombja alatt szinte át lehetett látni az egyik végétől a másikig.

Egyszer csak megláttam a pökhendi tornatanárt, akit egy régi eset miatt nem szívelek. Peckesen ült a robogóján, amivel munkába járt ahelyett, hogy futva vagy kerékpáron, sportemberhez méltóan tette volna meg a távolságot.

Ugyanaz a gőg volt az egyenes hátában, mint annak idején, az esetünkkor. Ahogy bekanyarodott előttem, rám nézett. Felismert, és én is felismertem őt. Nem láttam vagy húsz éve, de most újra elöntött ugyanaz a harag, amit korábban éreztem iránta. Állta a tekintetemet.

Épp tornaórát tartott, amikor én a kutyámat sétáltattam, aki megannyi, éveken át tartó erőfeszítéseim ellenére megint egy macska után iramodott a remízbe, ahol a munkások már megígérték, hogy ha még egyszer meglátják, ásót mártanak a hátába.

Még épp időben értem oda, és elrángattam a fa alól, ahova a macska felmenekült. A munkások egy kisebb csapata már előjött a műhelyből. Elrángattam a nyakörvénél fogva, és részben mert féltettem, hogy végzetes bajba sodorja magát, részben a robbanni akaró feszültségtől hajtva belerúgtam és megütöttem. Erre ő el akart menni, mire én visszaparancsoltam, pórázra vettem, és hazarángattam.

Eközben, a rúgás és az ütés után jött oda a tornatanár, és azt kérdezte, hogy – Öcsi, téged is megrugdos apád, ha hülyeséget csinálsz? Nem emlékszem, már, milyen gorombaságot vágtam a fejéhez. Nem akartam vitatkozni vele arról, hogy mennyit próbálkoztam már, hogy hagyjon fel a macskák üldözésével, hogy ne rohanjon át az úton, a síneken, akárhol, hogy ez kutya és nem gyerek, hogy épp elég friss az élmény ahhoz, hogy tudja, miért kap verést. A tornatanár tanítványai az esetet nem látták, épp csak most érkeztek, de rögtön a tanáruk pártjára álltak, és a véleményét szajkózták.

Szóval ahogy elkanyarodott mellettem a tornatanár a robogóján egyenes háttal ülve, újra előjött a dühöm. Ez a düh minden felháborodásomban benne van azóta, ha beleszólnak a dolgaimba anélkül, hogy tisztában lennének a részletekkel, az okokkal. A dühöm újra felidézte a régi történetet, és végignéztem kockáról kockára, mint egy filmet. Kívülről.

A film ott kezdődött, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy a kutyám körmei csikorgásával nekiindul, és a tőle megszokott döbbenetes gyorsulással vesz üldözőbe egy macskát. A macska nem tud bemenekülni a remízbe, csak a külső kapunál: addig hibátlan és sűrű a kerítés. Én a kutyámra ordítok, de tudom, hogy késő, már nem fog megállni. Rohanni kezdek utána. Minden erőmet beleadva is szánalmas karikatúrája vagyok csak annak a villám gyorsaságnak, annak a ruganyos erőnek, annak a vad szépségnek, ami a kutyámban volt.

Csak a fa alatt értem utol. A munkások már jöttek elő a hangzavarra. Alig láttam a dühtől. Csavarintottam egyet a nyakörvén, hogy ki ne bújhasson, és kirángattam a remízből, hogy az első lábai nem érték a földet, levegő után kapkodott. Így értünk vissza a parkba. Én közben elképzeltem, ahogy agyonverik, vagy ahogy elgázolják a síneken, hogy hiába minden, nem változik semmi, nem lehet hatni rá, nem lehet magától megmenteni.

A dühöm az évek meddő próbálkozásaitól, az ezerszer átélt féltéstől csak fokozódott. Nem vett le a lábamról az ijedt, értetlen szemeivel. Belerúgtam a szép, közös labdázásainkon edzett combjába. Erre meg akarta adni magát, és már hemperedett az oldalára. Ezt egy ütéssel előztem meg. Erre futólépésben kezdett oldalogni, riadt, szomorú, csalódott, lesütött szemekkel hunyorított vissza rám. Ráordítottam, hogy álljon meg, és pórázra vettem.

És itt, a kutyám szemeivel a vászon közepén, annál a tekintetnél, ahogy az előző gazdájára is nézhetett talán, pár héttel az előtt, mielőtt csont soványan megtalálták a HÉV sínek között, megállt a film. Földbe gyökerezett lábbal álltam ott, ahol több mint húsz éve, és vérágas szemeimet a távolodó tornatanárra emeltem, akinek nem kellett ismernie a részleteket és az okokat ahhoz, hogy megfellebbezhetetlenül igaza legyen.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr145032632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Patti 2011.02.26. 22:03:02

ez nagyon szép...
süti beállítások módosítása