– Na, tegnap megint jött a Bodnár.

– Nebassz! És mi volt?

– Megint odajött, hogy tartozom neki, meg tudod ezzel a nagypályás dumával, hogy a mai világban könnyen baja eshet bárkinek, meg ezek. Csakhogy pont ekkor, de úgy pont ekkor, hogy telibe, megjelent az apám. Láttad, találkoztál vele, tudod hogy ki van gyúrva, nem?

– Ja, ja. És?

– Na, és csak pisszentett egyet a Bodnárnak, amire az odanézett úgy, ismered ezt a nézését, hogy mi van köcsög?, de azzal a lendülettel meglátta apámat, és rögtön lehalkult, apám meg csak intett neki a fejével, tudod, nem szólt semmit, csak intett a fejével olyan nyugodtan, de azért elég vészjóslóan, hogy ne. Csak ennyit.

– Erre a Bodnár?

– Szépen csendesen elhalványult onnan, azt’ már nem láttuk az ég alján se.

– Jól van, tetszik a dolog. Te. Apád amúgy mivel foglalkozik?

– Költő.