A múltkor még görkorcsolyázni tanultam álmomban. Kicsit billegtem az elején, de aztán lenéztem a lábaimra, és láttam, hogy az egyikkel meg kell támaszkodni, és a másikkal erre merőlegesen, azaz előre kell siklani. Kipróbáltam, és működött.

A tegnapi álmomban viszont több, különböző képarányú monitort szerettem volna egyszerre használni a munkahelyemen, hogy elférjenek rajtuk a teendőim, de az erre szolgáló ablakban megszámlálhatatlan mennyiségű téglalapot láttam csupán, és bármit csináltam, csak az eredetileg is előttem lévő monitoron lévő szövegek váltak egyre olvashatatlanabbá.

Az ezt követő délelőttön a dolgozói mágneskártyámat tartottam a közért saválló acél forgóajtaja elé, azonban az nem mozdult, de még csak nem is csipogott. Megjegyzem, a hétnek nincs még vége.