Négy éves korom körül rendszeresen megakadt a szemem egy, a Milói Vénuszt ábrázoló történelmi olvasókönyv narancsszínű borítóján. A csonkolt karok mély aggodalommal töltöttek el. Sokat gondolkodtam a dolgon, és arra jutottam, hogy annak a kockázata, hogy egy éjszaka katonák ütnek rajtunk, és levágják az én és a családom összes karját, lényegesen nagyobb annál, mint amit még félvállról lehetne venni.