– Nem vesztettem el. Eleve nálam sem volt! – válaszolta a fiú bosszúsan, és az irányában tapasztalt bizalmatlanságtól megrendülve. – Én azért mégis csak azt szeretném, ha megnéznéd még egyszer a zuhanyzóban. Rohadt drága volt ez az úszószemüveg, és nem az első. A család nem csak vérségi és érzelmi, hanem gazdasági közösség is. Sokkal összeszedettebbnek kell lenned, sokkal jobban oda kell figyelned a dolgaidra. Szerintem ez nem túl nagy kérés. Nyomás a zuhanyzóba!

A fiú mély sértettséggel a szívében, dúlva-fúlva ment át a szomszédos helyiségbe. Senkit nem talált ott, így teátrálisan, széles, túlzó mozdulatokkal játszotta el, hogy körülnéz, de – akarata ellenére – az egyik zuhanyzó csapján észrevette a hanyagul odalógatott úszószemüveget. Halk káromkodást mormolt az orra alá, száját penge vékonyra zárta, várt pár pillanatot, és sarkon fordult.

Az öltözőbe visszaérve megállt apja előtt, flegmán, na ugye kifejezéssel az arcán széttárta a karját, és így szólt: – Nincs ott, ahogy azt előre meg is mondtam. – Na jó, akkor mehetsz, mindjárt megyek én is – mondta az apa. A fiú kelletlenül kisétált, az apa pedig betömte a táskájába a saját úszószemüvegét, az úszónadrágját és a papucsát. Még egyszer körülnézett, hogy minden megvan-e, és tétován, homályos, alattomosan nyomasztó hiányérzettel lépett ki az öltöző ajtaján. Törölközője hátrahagyva feküdt a pad szélén.