Egyszer úgy elkóborolt egy szempillám a szolgálati helyéről, hogy még épp ki lehetett zökkenteni a szemhéjam belső oldalán megkezdett betokozódásából – tű vagy szike használata nélkül. Azóta gondosan leszedegetem a megrendült lojalitású példányokat, mielőtt maguktól hullanának ki. Ma például tízet gyűjtöttem össze. Nyolcnál még biztos lehet benne az ember, hogy helyettük újak és újak nőnek, de tíznél már hinni kell benne. 

Különben messze nem minden nap jön ki ennyi. Van, hogy egy se. Vagy csak négy. Ha meg végül mégis kihullana mind, akkor csak nyíltabbá válna a tekintetem, és az emberek azt hinnék, sose hazudok, de nem jönnének rá, hogy csak szempillám nincs.