A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Frank Drebin

2010. február 28. - suhodminyák

Általában szívesen idézem fel magamban a Csupasz pisztoly egyes jeleneteit, de ha úszás közben teszek így, annak szomorú apropója van.

Ma minden eddiginél többször történt meg, hogy egy idősebb úr várakozott a medence végén, majd a benyúlásomat megelőző másodpercet gondosan kivárva indult el lehetőleg úgy, hogy szemből (azaz mögöttem) máris érkezzen valaki mire én őt előzöm (mert mögötte dekkolni nem fogok), és végül ketten rúgkapálhassanak felháborodva, hogy négy centiről bizony rájuk hullik pár csepp víz abból, amit magam körül kavarok.

A kedves emlékeim közül felmerülő jelenetben Drebin és helyettese, Ed ülnek egy autóban, és feszülten merednek egy jelvevő készülék képernyőjére. A szignál egyre erősebb, egy piros pont közeledik a kijelzőn a kocsijukat szimbolizáló piktogram felé; a valóságban pedig Nordberg csúszik be egy elszabadult görgős szerelő deszkán a kocsi alá. Taposs bele! – kiáltja Drebin a becsapódás pillanatában, Ed pedig le is padlózza a gázt, de olyan magától értetődően, mintha bármi értelme lenne annak, amit Drebin parancsolt neki. Szegény Norberg meg a görgő deszka és az alváz közé szorulva száguld velük egy újabb, általa elszenvedni rendelt baleset színhelyére.

A filmbéli és a megtörtént eset között az a megrázó különbség, hogy míg Frank Drebin kitalált figura, addig a rossz pillanatok mestere hús-vér idióta. Azok – a tőle különböző – emberek, akik életképesek egy más emberek által is lakott vagy látogatott környezetben, rendelkeznek azzal az egyébként oroszlánok és farkasok által is birtokolt képességgel, hogy belássák, nem egyedüli létezői az univerzumnak, sőt, tovább menjenek, és értelmezzék a másik egyed viselkedését, és rájöjjenek annak magától értetődő céljára. Az ilyen emberek fel szokták ismerni, hogy ha a náluk gyorsabban úszónak odaajándékoznak még két másodpercet az addig pihenéssel töltött huszonhét mellé, akkor mindenki jobban jár.

Mert – dögöljek meg – nem értem, hogy mi játszódik le az ilyen ember fejében. Látom, hogy topog a peremen, előredől, kapaszkodik a zsinórban, indulna már, csak várja az alkalmas pillanatot. Még két csapás, még egy, és látom, ahogy nekirugaszkodik. Neki nem épp ekkor sikerül elindulni, hanem neki ez a pillanat kell, és semelyik másik.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr475032449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anglia 2010.02.28. 23:08:53

Hanlon's razor: Never attribute to malice that which can be adequately explained by stupidity. ;)

Ismeretlen_35729 2010.03.01. 10:03:32

Ezek szerint ösztönösen a fenti alapelve szerint gondolkodtam. :-) Csak az a tébolyító, hogy a rosszindulatot lehet ésszel értelmezni, de a hülyeség általában fogódzó nélkül hagyja a megfigyelőt.

bigface 2010.03.01. 22:47:32

Az öreg meg azt nem érti, hogy Te miért nem pihensz 27 másodpercet a hossz végén. Pedig ő rögvest biztosítja a kapaszkodó helyet, ahogy beérsz.

Ismeretlen_35729 2010.03.01. 23:04:37

Mert van még hely kapszkodni bőven. :-) De jó a felvetés.

Ismeretlen_51260 2010.03.02. 12:59:46

Ha már kapaszkodás, nem lehetne az éppen elrugaszkodó lábába? Valószínűleg többet nem egyensúlyozna az idegeiden. Aztán persze bamba arccal mondhatnád neki: bocs, ösztönös volt!
süti beállítások módosítása