Kaptam egy tippet egy gyakorlatra, ami ha nem sodor sokkal rosszabb állapotba, akkor segíthet. Mondhatnánk azt is rá, hogy McKenzie terápia, de az úgy hangzana, mint valami szánalmas, a tornaóra ideje alatt menedékbe húzódó szerencsétlen rehabilitációja, aki kerékcsere közben meghúzta a derekát. De ha kobraállásnak nevezzük, az mindjárt más. Az ember nem is azért csinálja, hogy érdemben járni tudjon, hanem a keleties zamata miatt.

Gyógyszert érdemben nem próbáltam (csak egyszer vettem be gyulladáscsökkentőt meg izomlazítót), kenőcsöt viszont bőven hordtam fel az érintett területre, de egyikről sem derült ki, hogy használna bármit is. Ez a kobraállás viszont úgy tűnik, működik. Már normálisan tudok állni, illetve ha pontosabb akarok lenni, csak normálisan tudok állni, mert mindenféle hanyag tartás fáj. Viszont a járásom is egyre jobban emlékeztet az eredetire, és a fájdalmaim mindent összevetve jelentősen csökkentek.

Már érzem az előszelét annak a balesetek utáni felgyógyuláskor esedékes felszabadultságnak, amit a korábban maguktól értetődő, de egy időre elérhetetlenné váló mozdulatok újrafelfedezése okoz. A héten esetleg eltöröm egy-két végtagomat, és már a balesetin a markomba röhögök, hogy micsoda eufória jön a gyógyulás után.