Garda időnként barátilag(?) – de nagyon helytelenül – hátba vág. Most is láttam készülődni, ezért rögtön rászóltam, hogy eszébe ne jusson, mert egy aggódó mozdulattal kénytelen leszek megelőzni őt, és eltörni a gigáját, hogy a tervezett bohósága nyomán fellépő fájdalmat elkerülhessem. Megnyugtatott, hogy úgysem tudna hátba vágni, annyira fáj a csuklója. Ezen aztán jót röhögtünk, csak már nem vagyok meggyőződve róla, hogy okkal.
