Ritmusra léptem. Még az álló, piros fénygyalogos világított, de biztosan éreztem, hittem, hogy a harmóniának ezen a szintjén, ha nem lassítok és nem gyorsítok, hanem csak tartom az ütemet, pont zöldet fogok kapni, amint talpammal a zebrát érintem.

Úgy is lett. Ugyanabban a pillanatban léptem le, amikor a fénygyalogos zöldre váltott és elindult. De egy szemvillanásnyival, egy féllépésnyivel később a lámpa visszaváltott pirosra. Megtorpantam. Balról egy autó gurult át nagy, kerek zöldjén. A belsejéből kiszűrődő dob kérlelhetetlenebb, beteljesítőbb volt, mint az én fülhallgatómból jövő.