Mindenki ért a másik munkájához, és jobban tudja, hogy annak hogyan kellene végeznie azt, miközben – optimális esetben – neki magának is van egy saját munkája, amit viszont ő végez úgy, hogy bárki más könnyedén találhat fogást rajta. Ez népsport Magyarországon. Én is űzöm.
Mostanában az újságírók, riporterek a kedvenc célpontjaim. Például a politikusokkal készített interjúk szokásos menete az, hogy elhangzik egy kérdés, mire a politikus hazudik / csúsztat / blöfföl egy olyan ordenárét, hogy arra mindenki, aki önállóan fel tud öltözni, fel kell, hogy szisszenjen, majd a kérdező óvatosan, finomabban fogalmazva megismétli a kérdést, mire a politikus előveszi az előbb alkalmazott módszert, vagy – ha a változatosságot kedveli – egyszerűen kitér a válaszadás elől.
Miért nem lehet megkérdezni ilyenkor még ötször? Miért nem lehet azt mondani, hogy kedves hallgatóink, Hazug Henrik nem tudott vagy akart válaszolni rádiónk kérdésére? És ha ezt leszögeztük, akkor jöhet a következő kérdés. Vagy miért nem lehet jelezni, azaz egyszerűen csak kimondani, hogy ez nem válasz a kérdésemre? Tényleg nem értem.
De a jelenség sajnos nem csak a politika körül tapasztalható. (Az úgynevezett nagybetűs újságokat említeni is kár lenne, nem azokra gondolok). Most hallottam a rádióban egy beszélgetést Földes Imre zenetudóssal. A pályájáról kérdezgette valaki, ő meg lelkesen válaszolgatott, igyekezett minden részletet felidézni magában, azt is elmondta, ha valami réges-régen történt részletben már nem egészen biztos. Egy mondatára felkaptam a fejemet. Azt mondta, hogy azt reméli, hogy talán rájött arra, hogy miért a pentaton skála vált a legelterjedtebbé az emberiség körében.
Tényleg. Miért? Kulturális oka van? Például Európában indult útjára, és jelentős kulturális befolyása miatt ez lett a legelterjedtebb? Vagy – az előbbivel részben összefüggésben – valamiféle kritikus-tömeg jelenségről van szó, és egyszer csak annyira elterjedt lett, hogy már semmilyen más skála nem tudta behozni a hátrányát? Vagy – ami még sokkal érdekesebb lenne számomra – az okot az emberben magában kell keresni? Van valami a pentaton skálában, ami rímel az agyunk huzalozására? Vagy mi?
Nem derült ki. A riporter nyugtázta, hogy Földes Imre azt gondolja, hogy talán rájött valamire, de leszarta, hogy mi is volt az. Ha jóindulatúan akarnék a dologhoz állni, gondolhatnám még azt is, hogy kettejük számára triviális a válasz. Akkor viszont engem szartak le (az úgynevezett hallgatót). Földes még megemlítette egyszer, hogy egy konferencián egyszer már beszélt is a dologról, de talán már neki volt kínos, hogy ennyit rugózik ezen, hogy ő kitalált valamit, minden esetre hipp-hopp elbúcsúztak tőle.
