Sosem próbáltam titkolni, hogy Móricz Zsigmond művészetének befogadása gyakran komoly erőfeszítésembe kerül. Ennek számtalan oka van – és ezek egy részét nyilván magam sem látom. Amivel – az említésen túl – most  nem akarok foglalkozni, az az idegesítő, felsőbbrendű bölcsességgel telinek hazudott népies nyelvezet.

Móricztól való tartózkodásom legfőbb oka a szükségből erényt kovácsolni próbáló, büszke nyomorult attitűdje, hogy csak a fájdalmat, a szenvedést tekinti megfelelő és elegendő erkölcsi alapnak bármire.

Az ilyenfajta világlátásban különös hely jut a női nemnek is. Móricz női hősei egytől egyig deklaráltam csúnyák, vagy legalább jellegtelenek; bőrük száraz, testük aszott, szemük fakó, reményvesztett, és lehetőség szerint vért köhögnek. Ezzel szemben a szép lányok romlottak, lusták, áskálódók, pökhendiek. Eleve büntetést érdemelnek. További vizsgálatra szükség sincs, a szépség 100%-os bizonyossággal jár együtt az értéktelen bensővel.

A Ki szép, ki jó című novellában Mihály házasodni készül, ezért egy idősebb vasutas kollégájához kezd járni, akinek két lánya is van. Az idősebb jellegtelen, de dolgos, a kisebbik szép, de csak a cicomázkodáson jár az esze. Az előbbivel nem különösebben törődik, inkább az utóbbival tölti az idejét, évődnek, incselkednek; egyáltalán: azt az utat járják, ami aztán lánykéréssel szokott végződni.

De az út hosszú. Olyannyira, hogy az apa kérdőre is vonja, kenyértörésre kényszeríti a fiatalembert, aki erre azt állítja, hogy az idősebbik lányt akarja elvenni. A fiatalabbat, nem? – kérdezi az apa, és elő is keríti mindkettőt, hogy nehogy az eltévesztett nevek vigyék dűlőre a dolgot. De nem. Általános meglepetésre Mihálynak nem az a lány kell, akivel fél éven át szórakoztak, hanem a dolgos, akivel alig váltottak pár szót.

Erre mindenki megdöbben, a húg meg is sértődik. Mihály pedig – magyarázatként – kinyilatkoztat. A szép lány arra való, hogy szórakozzanak vele, a dolgos meg, hogy feleségül vegyék. Hát, egy önbecsüléssel rendelkező nő számára nem tűnik visszautasíthatatlannak ez a megalázó, sötét perspektívát ígérő ajánlat. De Móricz világában az idősebb lány határtalan boldogságot érez, és repesve várja a napnál világosabban sok keserűséggel kecsegtető, azaz definíció szerint erényes házas életét.

Az én világomban a két lány a bejelentés után kórusban, és magától értetődő egyetértésben kérdezné Mihálytól, hogy nincs-e kedve inkább elmenni a picsába.