A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Mozart

2008. december 10. - suhodminyák

 

Leültek a sarokgarnitúrára. A nő – csak úgy ültében hátrafordulva – egy Mozart lemezt tett fel. A férfi kissé zavarban volt: meg tudta ugyan különböztetni egymástól a híres zeneszerzőket, de mindent összevetve alig értett a komolyzenéhez. A felcsendülő muzsika olyan hangos volt, hogy beszélgetésről vagy meghittségről szó sem lehetett. A férfi azt tervezte, hogy közelebb húzódik a nőhöz, de mielőtt megmozdulhatott volna, az asszony lehunyta szemeit, és mintha vendége ott sem lenne, teljesen átadta magát a hangok hullámainak.

 

Lassan, mélyen lélegzett, arca a zene hatására hol elérzékenyült, hol fájdalmas, hol csodaváró kifejezést öltött. Ajkai lassan szétnyíltak, gyöngy fogai selymes fénnyel csillantak meg. A férfi zavara fokozódott. Alig váltottak pár szót, és a nő rögtön feltette ezt a zenét, ami még egy perce sem szólt, de máris teljesen magával ragadta. Talán, mert nem értett igazán a zenéhez, de furcsállta a nő viselkedését. Túlzónak és bizarrnak érezte a viselkedését. Ettől függetlenül nem tudta nem mohón falni a látványát, ugyanakkor attól tartott, hogy vendéglátója egyszer csak kinyitja a szemét, és rajtakapja, hogy leplezetlenül bámulja őt.

 

Az asszony, miközben újból, de az előbbinél még intenzívebben csodavárást fejezett ki arcjátékával, ujjait görcsösen a bársonykarfába mélyesztette, aztán mintha fájdalom futott volna át rajta, de épp csak egy múló pillanatig, majd hirtelen nagyra tátotta a száját, mint aki kiáltani készül, és ezzel egy időben szemei tágra nyíltak, de valahova a messzi távolba révedtek. A zene minden eddiginél katartikusabb ütemeinek felcsendülésére a nő háta íjként feszült meg, elemelkedett a pamlagról, és ahogy szembogara reszkető szemhéja alá úszott, sikertelenül próbált elfojtani egy sikítást. Mélyből feltörő, minden porcikáját átjáró orgazmusa teljesen hatalma alá hajtotta, és csak hosszú-hosszú, örökkévalóságnak tűnő másodpercek után bocsátotta el újra. Ahogy elernyedt, nyelt egyet, megnedvesítette ajkait, és halkan, szinte suttogva csak ennyit mondott: – Úristen… Puccini csodálatos.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr185032059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ggarda 2008.12.10. 22:10:46

gyönyörű történet de nem értem, hogy téveszthette el? vagy miért?

d 2008.12.10. 23:10:18

na, erre tulajdonkeppen en is kivancsi vagyok! mielott meg barmit is nyilvanosan belemagyraznek a tortenetbe, kovetelem, hogy a szerzo maga ragja ezt a szajamba!

Ismeretlen_35729 2008.12.11. 10:28:31

Hogy mi miért történik, arra a történet írójának sincs teljes rálátása. Tehát a "történetbe belemagyarázás" tulajdonképpen maga a történet rendeltetésszerű hazsnálata. Én, ha ilyesmit olvasnék, azon gondolkodnék el, hogy egy élményt megélni fontosabb-e, vagy pontosan tudni, hogy minek hatására éltük meg. Aztán, ha esetleg az első válasz mellett foglaltam állást, akkor meg azon morfondíroznék tovább, hogy nem lenne-e valami hozadéka annak, ha pontosabban megismerném az élmény forrását, hátha van ott még több lehetőség is.
süti beállítások módosítása