A rénszarvas magabiztossága

A rénszarvas magabiztossága

Aqaba

2008. december 02. - suhodminyák

 

Hangulat, vagy patetikusabban szellemiség szempontjából Aqaba a legjobb hely Jordániában. Mindenek előtt fontos tulajdonsága, hogy a forgalmazott termékeket és szolgáltatásokat nem terheli forgalmi adó. Kevesebbet fizetni mindig örömteli érzés, de ugyanezt a Vörös Tengernél tenni igazán megható.

 

A város nyitottabbnak, jókedvűbbnek tűnt, mint Jordánia többi része (amik persze még mindig nem hasonlíthatók össze Magyarországgal). Az egyik legszembetűnőbb furcsaság az volt, hogy ha a zebrára léptünk, az épp közeledő autók lelassítottak, sőt megálltak, és átengedtek minket az út másik oldalára. Ezt különös kedvességként éli meg az ember, de igazán az benne a furcsa, hogy hogy fordulhat elő egyáltalán ilyesmi egy olyan országban, ahol a miénktől ennyire eltérően közelítik meg a  közlekedés fogalmát; azaz mindenki mindig mozgásban van, és a többi mozgóhoz kalibrálja saját ösvényét és sebességét. Igaz, a jordánok a piros lámpánál is hajlamosak megállni…

 

A tulajdonképpeni fő attrakció azonban a merülés volt. Kicsit arrébb taxiztunk a várostól, és egy Japanese Garden nevű szabadstrandon tetettük ki magunkat. Napoztunk, figyeltük a helyieket, ahogy piknikeznek, és nem utolsó sorban bementünk a vízbe.

 

A part felől közelítve szomorúan sok volt az elpusztult korall, de hal volt bőven. A zátony tenger felőli oldalához vezető átjárót meglelve azonban sokkal szebb kép tárult elénk. A korallok javarészt sértetlenek voltak, és halakból is még nagyobb volt a választék.

 

Az egyik snorkelezés alkalmával egy kisebb halraj közelébe úsztam csak úgy kíváncsiságból, hogy mennyire engednek közel magukhoz. Annyira, hogy meg is érinthettem volna őket, ha pont az utolsó pillanatban nem úsztak volna kb. hét centiméterrel arrébb, mint ahova még elértem. Nagy élvezettel úsztam közéjük, és azt figyeltem, hogy milyen viselkedést váltok ki belőlük hirtelen mozdulataimmal, irányváltásaimmal, stb. Aztán ahogy a rám meredő szemeket kezdtem el sorban vizsgálni, egyszer csak észrevettem, hogy szabályos, hozzávetőlegesen másfél méter sugarú kört vontak körém. Ha közéjük iramodtam, szétnyíltak, ha lassan haladtam, körbezárva követtek. Közben minden szem engem nézett. Hihetetlenül feldobott, hogy a szereposztás, miszerint én figyelem meg az oktalan állatokat, fordítva is tökéletesen működik. Az előbb még a környékemen úszkáló Fodit kerestem tekintetemmel, hogy megoszthassam vele a fajközi összekacsintás élményét, de nem láttam. Egyelőre nem akartam elúszni a halrajomtól, ezért inkább nehezteltem rá egy kicsit, amiért az enyémhez képest nyilván alacsonyabb rendű tevékenységet végez valahol. Aztán megláttam egy halraj gyűrűjében.

 

Tökéleteshez közelítő komfortérzetemet az sem tudta érdemben beárnyékolni, hogy hígfosásos periódusom zenitjén voltam éppen. Egy alkalommal intenzív kényszer alatt, de végső soron a természeti népek, sőt a vadállatok bölcsességével hoztam meg a döntést, hogy a tengerben könnyítek magamon. Szaggatott mozdulatokkal egy kevésbé frekventált részt kerestem, miközben záróizmom kapitulációját előrejelző vibrálását próbáltam a hit erejével késleltetni. Végül elég gyorsan találtam – a kialakult helyzetben végül is megfelelőnek tűnő – helyet, és félig lehunyt szemmel elengedtem magam. Ez talán kiáltó otrombaságnak hangzik (különösen egy Japán kert nevű helyen), de a rájuk erőltetett kulturális máztól mentes halak falánk érdeklődése megnyugtatott: igazi nyertes-nyertes játszmát szült a helyzet. 

 

 

Háromszor merültünk palackkal, ebből két alkalommal roncshoz. Az egyik egy 1999-ben a fenékre került amerikai tank volt, a másik egy huszonhárom éves hajó. Élveztük. Amúgy a merülés az araboknál elvárható módon történt. A felszerelés gyalázatos, illetve a nálunk balesetveszélyességük miatt (értsd: alsó végtagok elvesztése) betiltott, agg alumínium palackok némi borzongást okoznak az arra hajlamosakban. A második társaságot úgy találtuk, hogy egy harmadikat kerestünk, amire azt mondták, hogy a Japanese Gardennél találjuk. Megkérdeztük az első helyen, ahol előző nap voltunk. Ők felküldtek egy úton párszáz métert, és csodálták, hogy gyalog nekivágunk. Felfelé persze csak komótos (vagy felfüggesztett?) építkezések nyomat találtuk, de aztán mégis ráleltünk egy olyan búvárklubra, amin amúgy is gondolkodtunk már, csak senki nem tudta megmondani, hogy hol találjuk. 

 

 

Ugyan a komoly arccal feltett „Tapasztalt búvár Ön?” kérdésre elég azt mondani, hogy igen, azt minden további nélkül elhiszik, azért becsületükre legyen mondva, hogy az első alkalommal pár biztonsági gyakorlatot elvégeztettek velünk a sekély vízben, hogy kiderüljön, tényleg képben vagyunk-e.

 

A merülések egyformán zajlottak. Elmentem fosni, majd ahogy visszatértem, láttam, hogy már készülődünk is. Beöltöztünk, a felszerelés súlyával megspékelve végigcsámpáztunk a köveken (ezt a részt gyűlöltem), aztán alaposan szemügyre vettük a kiszemelt roncsot és/vagy korallzátonyt vagy egyéb életközösséget. Itt is azt tapasztaltam, hogy a halak is egyértelműen érdeklődnek irántunk, nem csak fordítva.

 

A merülést nem nevezném sportnak, de kétségtelenül fárasztó. A végén eléggé kihűlve és legyengülve támolyogtunk a partra. Természetesen a beleim sem hagyták szó nélkül a hideget, a megnövekedett nyomást és az ólomöv szorítását: lerángattam magamról a felszerelést, és ismételt fosással foglaltam keretbe a merülést.

 

Ha már a keretnél tartunk; a második merülésvezetőnk a vízből kifelé jövet a parton összeszedte az útjába kerülő szemetet, és szépen kidobta őket. Ez hozzávetőlegesen annyira volt meglepő jelenség a zacskókkal, petpalackokkal és sittel elárasztott országban, mint nálunk a szelektív hulladékgyűjtés Ózdon, 1976-ban.

A bejegyzés trackback címe:

https://suhodminyak.blog.hu/api/trackback/id/tr245032048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása