Gyerekkoromban – számomra sem pontosan világos, hogy miért – szinte mindig megnéztem a Híradót. Sajátos, itt nem részletezendő okok miatt elég sok, terrorcselekményekről szóló tudósítás szerepelt a műsorban. A főszereplők a Vörös Hadsereg Frakció, az IRA, az ETA, az Action Direct, és még páran voltak.

Ezeken a neveken kívül még egy szó ivódott bele az emlékezetembe: pokolgép. A mai napig az egyik legkifejezőbb szónak tartom, de ez már régen is így volt – noha semmiféle tárgyi tudással nem rendelkeztem a témával kapcsolatban. A képzeletemre kellett hagyatkoznom.

A pokolgépet Kempelen Farkas sakk-automatájához hasonlatosnak gondoltam, azzal a különbséggel, hogy jóval több fogaskereket és fém alkatrészt sejtettem benne, lényegesen nagyobbnak gondoltam, illetve meg voltam róla győződve, hogy szürkés, kénbűzt árasztó, olajos géptestével már puszta megjelenése is zsigeri félelmet kelt az emberekben.

Csak azt nem értettem, hogy miféle idióták azok, akik e szembeszökő ismérvek ellenére elvétik felismerni a közelgő tragédiát, amikor öt-hat terrorista betolja a gépet egy kávéházakkal zsúfolt tér közepére.